Én és az igazi – az igazi napszemüveg
Néhány éve megfogadtam, hogy nekem csak akkor lesz drága szemüvegem, ha a márkák garanciát vállalnak a táskabiztosságra. Miért? Sajnos én nem tudok vigyázni a dolgaimra. A napszemüveg nálam mindig csak szezonális kiegészítő – jó esetben. Nem azért, mert ráunnék, hanem azért, mert olyan karcosak lesznek az lencsék néhány hónap alatt, hogy a polír sem segíthet már rajta. Nincs kapacitásom arra, hogy minden alkalommal előkeressem a táskából a szemüvegtokot, szépen beletegyem, majd vissza az egész pakkot a táska mélyére. Eleve a tokot előkeríteni a táskám fenekéről egy öngyilkos küldetés. Mindig az van legalul, ami kell.
Az ember általában tartja magát ahhoz, amit megfogad. Sok életre szóló fogadalom létezik – ilyen a házassági is. Ez azonban nem bizonyult annak. Nem szoktam beleszeretni kiegészítőkbe – legfeljebb ruhadarabokba -, most azonban megtörtént. Idén nyáron láttam egy olyan napszemüveget, amelynek nem tudtam ellenállni. Ha létezik az a pillanat, amelyet a filmekben lassítva, drámaian ábrázolnak, akkor ez az volt. A nyüzsgő belvárosi utca, árnyékért küzdő turisták tömege, a közelben zajló építkezés és a forgalom zaja, és persze én és a csillogó kirakatban látott kiegészítő. A kirakatrendező nagyon trükkös lehetett, ugyanis a szemüveg éppen fejmagasságban volt kiállítva, így kicsit olyan volt, mintha tükörben nézegetném, hogyan állna rajtam. Bele is estem a csapdába. Otthon már büszke, de elszegényedett tulajdonosként libbentem be a bejárati ajtón. A márkás szemüvegeknek megkérik az árát (sajnos, nem sajnos), de cserébe minőséget ígérnek. Úgy döntöttem, letesztelem őket, ha már elcsábítottak. A szemüveghez természetesen bőrtok, törlőkendő és garancialevél is járt. Utóbbi ugyan a táskákra nem tért ki, de sok minden mást tartalmazott. Például a lencsék, csavarok és a szár cseréjét is, amennyiben azok „gyári” hibásak. Már akkor sajgott a szívem ezért a kicsikéért. Éppen engem fogott ki. De, már nem volt visszaút. Még nem tudtam, hogyan fogom elmondani a páromnak, hogy negyedhavi fizetésemet egy olyan kiegészítőre költöttem, ami két hét múlva már lehet, hogy elesik a harcban. Úgy éreztem, az egész világ ellenünk volt.
Mégse kötötték be a szemem? – az új napszemüveg
Bár a fazon azonnal levett a lábamról, annyira nem voltam megbűvölve, hogy ne ellenőriztessem le, valóban UV szűrős-e a szemüveg. Tilos olyan napszemüveget venni, amelynek a lencséit nem látják el ilyen bevonattal! Komolyan mondom! A szemünk egészségével játszunk, ha félvállról vesszük ezt a kérdést. Szerencsére nem kell vagyonokat költeni egy UV védelemmel ellátott kiegészítőre. Gyakorlatilag minden optikában kapható változat rendelkezik vele. Ha máshol vásárolnánk meg az igazit, akkor pedig ugyanitt letudjuk ellenőriztetni. De mire fel ez a szigorúság? Sokáig én sem tudtam, aztán felvilágosítottak. A sötét lencsék miatt kitágul az ember pupillája, s így több fényt enged be. Ha a lencséknek nincs UV védelme, akkor a kitágult pupillákon keresztül a káros sugárzás többszöröse éri a szemünket. Súlyos esetben akár meg is vakulhatunk emiatt. Nehéz elhinni, hogy egy bájos kiegészítő ennyire veszélyes tud lenni – pedig de! A kegyetlen napszemüveg! Szinte látott magam előtt a film plakátot: a hatalmas, vastagkeretes szemüvegben feszítő Audrey Hepburn feje felé kardalakú napsugarak tartanak. Egy pár át is szúrja a lencséket. Miért éppen Audrey? Kevés ikonikusabb „napszemcsis” kép él az emberek emlékezetében, mint az övé. És mert csodálom őt!
A tökéletes keret – az új napszemüveg
Ő tökéletes volt! Nem csak azért, mert a lencsék szűrősek, a keret pedig masszív, hanem azért is, mert nem áll el a fülemen! Ezt valóságos csodaként éltem meg. Amióta az eszemet tudom, nem találtam olyan napszemüveg fazont, amelyik ne lett ferdült volna el a fejemen. Mindig igazgatnom kellett őket, s senki se tudott megoldást erre a problémámra. Nem tudom, mi történt – én változtam meg, vagy az ipar – de ez a keret nem akart önálló életre kelni, miután felvettem.
A végjáték – az új napszemüveg
Néhány napig rejtegettem a párom elől. Egészen addig, amíg el nem érkezett a nagy baráti vacsora napja. Éreztem, hogy eljött a nagy leleplezés ideje. A csinos megjelenéssel talán megenyhítem a szívét majd. És mi lett a történet vége vajon? Az első kérdése az volt: hogy ugye vigyázni fogok rá? Magamban megfogadtam, hogy így lesz, de nem tudom, sikerül-e betartani.
