Miért hasznos a páraelszívó?
A sütés főzés hol illatokkal, hol szagokkal jár. Pláne, ha még csak tanulgatjuk a csínját bínját, néha bizony odakozmálhat valami. De ha már dörzsölt hétpróbás szakácsmesterek vagyunk, akkor is előfordulhat, hogy bennfelejtünk valamit, és odaég. Ilyenkor jön igazán jól egy páraelszívó, ami segít hamar kiszellőztetni a kellemetlen szagokat. A szellőztetés is sokat tud segíteni, hogy a konyhából távozzanak a szagok, de ezt általában más helységek érintésével teszik. Egy párelszívó közvetlenül juttatja ki otthonodból a szagokat, akár odaégett valami, akár az olajszagot szeretnéd eltüntetni.
A páraelszívó mérete
Ahhoz, hogy a páraelszívó méretét meghatározzuk, elsősorban az ernyő méretével kell foglalkoznunk. Legegyszerűbb úgy hozzáállni, hogy az alatta levő főzési felületnél biztosan nagyobb legyen. A szagok elvégre nem merőlegesen felfelé áramlanak. A légmozgásra is gondolva úgy 10-10 centit adjunk hozzá minden irányban, és nagyjából így megkapjuk a kívánt méretet, hogy a teljes felületről el tudjuk szívni a páraelszívó segítségével a levegőt. Konyhasziget esetében ennél is nagyobb kiterjedést javaslunk, hiszen ott minden irányba meg tud “szökni” a levegő, ott számolj 20-20 centiméterrel!
A legtöbb páraelszívó felső szekrénybe épített, ami azt jelenti, hogy a szekrénybe épített csövön keresztül jutnak el az elvezetett szagok a házfalon kívülre. Viszont léteznek fali páraelszívók is, ahol nem gyári szekrénybe, hanem egy kürtőn keresztül áramlik el a levegő.
A páraelszívó elhelyezésénél a konyha méretei is befolyásolóak lesznek. Ha teljesen nulláról alakítjuk ki a konyhát, érdemes előbb a konyhai eszközöket, mint sütő, hűtő, mosogatógép megvásárolni, és csak utána alakítani ki hozzá a bútort, így biztosan mindennek kellő helye lesz. Ilyenkor gondoljunk a páraelszívó magasságára is. Ha túl magasra tesszük, annyira távol lesz a főzőlaptól, hogy már nem érezteti a hatását és kvázi kidobott pénz a működtetése. Gáztűzhelyek esetében 63-65 centi közti távolságot javaslunk, elektromos készülékeknél 50 cm is elég lehet. Ezek persze hozzávetőleges értékek, amiket érdemes az adott készüléktípusokhoz igazítani.
Páraelszívó típusok: légcserés vagy filteres?
Általában a környezet határozza meg, melyik páraelszívó típust használjuk majd. Elvégre a csatornát, ami elvezeti a gőzt, ki is kell építeni, és erre sok lakásban, pláne albérletben, nincs lehetőség. Ha van rá mód, mindenképpen válasszuk a légcserés megoldást, ami nem csak a zsíros gőzt, de a kellemetlen szagokat is elszívja. Családi házaknál érdemes olyan modell mellett dönteni, ami erős ventillátorral erősít rá a kiáramlásra, és ha tehetjük, figyeljünk rá, hogy a cső minél kevesebb helyen törjön meg: ekkor a legjobb az áramlás.
Amennyiben csak filteres páraelszívó kiépítésére van lehetőségünk, érdemes megvizsgálni, milyen szűrővel rendelkezik az adott készülék. Európában különféle hálós szerkezetű filtereket használnak. A legolcsóbb anyag a papír, aminek ehhez mérten rövid is az élettartama, míg cseréje kimondottan költséges. Ezzel szemben a fémszűrőket mosogatógépbe is betehetjük. Amerikában sok háztartásban az éttermi konyhákból átvett bordázott fémszűrőket használják, ezeket is bátran elmoshatjuk mosogatógépben, ráadásul kiválóan fogják fel a zsírt a gőzből. Ha tehetjük, válasszunk aktívszén szűrővel ellátott páraelszívót, hogy friss levegőt is kapjunk.
Milyen legyen a páraelszívó teljesítménye?
A teljesítmény meghatározásához elsőként vizsgáljuk meg, hogy a páraelszívó alatt elektromos vagy gázüzemű készülékkel főzünk-e? Gázkészülékek fölött ugyanis a nyílt láng miatt nagyobb hő keletkezik, amit ugyanúgy el kell szállítani – vagyis gáztűzhelyek fölé magasabb teljesítményű páraelszívó készülékre van szükség.
Emellett érdemes a saját főzési szokásainkat is górcső alá venni. Ha gyakran sütünk olajban, vagy sokszor száll füstös levegő, gyakori a zsírgőzös sütés – például grillezésnél – és kedveljük a fűszergazdag ételeket, akkor javasolt küldő motoros készüléket keresnünk. Ez egy erősebb szívóerővel segít rá a páraelszívó munkájára. Ha a fentiek kevésbé jellemzőek, elegendő lehet a belső légcserés modellek egyike is.
Fontos felhívni rá a figyelmet, hogy a páraelszívó esetében nem érdemes “inkább a nagyobbat” választani. A szükségesnél nagyobb kapacitású készülék nem csak felesleges, de káros is, így jobb felmérni, hány légköbméter a helység, amit a kellemetlen szagoktól megtisztítani szeretnénk.
Mennyire zajos egy páraelszívó?
Minél távolabb van a körtőtől a ventillátor, annál kevésbé visszhangzik és szökik át a zaja a konyhába. Ezt persze az épületgépész vagy építészmérnök közreműködésével tudjuk csak befolyásolni, de megér energiát fordítanunk rá, ha nem szeretjük a zajos működést. A legtöbb készülék zajszintje meghaladja a 60 decibelt, egy 40 és 60 közti páraelszívó már meglehetősen halknak számít – bár vannak extrém halk modellek is a piacon. Természetesen a páraelszívó fokozatai közt is különbséget fogunk tapasztalni, érdemes már “megelőzésként” kisebb fokozaton a főzés kezdetétől járatni a gépet, és nem csak akkor bekapcsolni maximumon, mikor már telített a levegő a zsír szagával.
